Tejeskanna vagy tejszínhabosító - a tea és a kávé szerelmeseinek elengedhetetlen kelléke
A tejes kancsók és tejszínes kancsók olyan kis kancsók, amelyeket a kávéhoz való tej vagy tejszín felszolgálásához használnak. Gyakran egy nagyobb készlet részeként kerülnek forgalomba, amelyhez egy hozzáillő cukortartó és néha egy teáskannais tartozik.
A Kulina weboldalon olyan neves gyártók stílusos tejszínhabkeverőit kínáljuk, mint például Bitz, Blomus vagy Stelton.
A tejszínhab története
A tejfőző, más néven tejeskannatörténete a 18. századra nyúlik vissza, amikor a tea és a kávé fogyasztása szélesebb körben elterjedt Európában. Ahogy ezek az italok egyre népszerűbbek lettek, az emberek elkezdték a tejet és a tejszínt a tea és a kávé ízének kiegészítéseként használni.
A korai tejszínhabtartók egyszerűek és praktikusak voltak, kerámiából vagy porcelánból készültek, és kis mennyiségű tej vagy tejszín tárolására tervezték őket. Gyakran egy nagyobb teás- vagy kávéskészlet részei voltak, amelyhez teáskanna, cukortartóés egyéb kiegészítők tartoztak.
Idővel a tejszínhabtartók egyre bonyolultabbá és dekoratívabbá váltak, bonyolult mintákkal és mintákkal. Sokféle anyagból készültek, többek között ezüstből, üvegből és más fémekből, és gyakran díszes fogantyúkkal, kiöntőkkel és más díszítőelemekkel voltak díszítve.
A 19. században és a 20. század elején a tejszínhabkészítők státuszszimbólumként egyre fontosabbá váltak, különösen a gazdag háztartásokban. Gyakran a díszes teríték részét képezték, és a legfinomabb anyagokból, például ezüstből és kristályból készültek.
A teafőzők ma is fontos részét képezik egy jól felszerelt tea- vagy kávészerviznek, és a különböző ízléseknek és alkalmaknak megfelelő stílusban és kivitelben kaphatók. A modern tejszínhabtartók gyakran üvegből vagy kerámiából készülnek, és a könnyű használatot szolgálják, egyszerű és praktikus formákkal, amelyek könnyen tisztíthatók és önthetők.
Miért isszák egyesek a teát tejjel?
A tej hozzáadása a teához a 17. századi Angliából származik. Abban az időben a tea drága és egzotikus ital volt, amelyet Kínából importáltak, és gyakran kis csészékben, tej és cukor nélkül szolgálták fel.
Ahogy azonban a tea egyre szélesebb körben elérhetővé és megfizethetővé vált, egyre nagyobb mennyiségben kezdték fogyasztani, és az emberek elkezdtek kísérletezni az elkészítésének és tálalásának különböző módjaival. A tej hozzáadása a teához egy ilyen kísérlet volt, és hamar népszerűvé vált az angolok körében, akik elkezdtek tejet adni a teájukhoz, hogy ízletesebbé és kevésbé keserűvé tegyék azt.
A tea ízének javítása mellett a tej hozzáadásáról úgy gondolták, hogy az egészségügyi előnyökkel is jár, mivel semlegesíti a tea tanninjait, amelyek megviselhetik a gyomrot.
Ma már a világ számos országában, köztük az Egyesült Királyságban, Indiában, valamint Ázsia és Európa számos más részén is bevett szokás, hogy tejet adnak a teához. A teához való tej hozzáadásának módja azonban nagyon eltérő lehet: egyesek inkább a tea előtt, míg mások inkább utána adják hozzá. Ezenkívül néhány teafajtát, például a zöld teát általában nem fogyasztják tejjel, mivel az elnyomhatja a tea finom ízét.
Milyen egyéb kiegészítőkre van még szükségem egy csésze tea felszolgálásához?
Egy csésze tea felszolgálásához néhány szükséges összetevőre van szükség, mint például:
- Vízforraló: A vízforralók tűzhelyen és elektromos változatban is kaphatók, és különböző anyagokból, például acélból, műanyagból vagy üvegből készülnek
- Teáskanna: A teafőzési rituálé nélkülözhetetlen eleme, amely nélkülözhetetlen, ha szereted a laza teát, és nem csak egy csésze teát szeretnél főzni és felszolgálni.
- Teáscsészék vagy bögrék: Általában üvegből, porcelánból vagy kerámiából készülnek, és teát vagy kávét szolgálnak fel.
- A teafőzőn kívül szükség lehet egy cukortartó és egy teáskanálkészletre is a tea felszolgálásához. Gyorsan elkészíthet és felszolgálhat egy csésze teát magának vagy vendégeinek, ha ezek a kellékek kéznél vannak.
Ha többet szeretne megtudni a kiegészítőkről és a teakészítési rituálékról, olvassa el teakészítési vásárlási útmutatónkat.
